Bevallom, jelen témával kapcsolatban rendesen meg lettem szorongatva. Kezdve azzal a kis aprósággal, hogy női mivoltomból nem egyszerű művelet hiteles publikációt kreálni a férfi igényekről. Beletörődve hátrányos helyzetembe gondoltam egy merészet és száguldó riporternek felcsapva csaptam le hímnemű interjúalanyaimra, akik igen jól állták a sarat. Bizony, sok férfivel készítettem rövidebb-hosszabb interjút az elmúlt egy hétben és a konzekvenciát levonva bátran mondhatom, hogy nem is olyan nyavalyások a pasik, mint ahogy azt mi, nők gondolnánk.

Már előző irományomban is említettem, hogy egy nő számára a férfi az erőt, a magabiztosságot jelenti, aki ebből következően védelmi funkcióval is rendelkezik. A mi erőnk egyik legfőbb forrása a nőiességünk, ami mágnesként vonzza az éhes férfi tekinteteket.

Na de vajon mit szúrnak ki rajtunk elsőként?

Bizonyára ismerős az érzés, mikor az utcán veled szembe jövő férfiak szinte levetkőztetnek a szemükkel. Vannak, akik biztos ami biztos alapon hátra fordulnak és a hátsó traktuson is tartanak egy rövid terepszemlét, és vannak, akik kommentet is fűznek a látottakhoz mellékelve szexuális tartalmú szándéknyilatkozatukat. Ez utóbbi tálalási forma - véleményem szerint kész röhej - elég gyakori jelenség az útkarbantartó - és rekonstruáló tevékenységet meglehetősen csekély aktivitással végző úriemberek körében. Ilyenkor gyakran sajnálatos módon arra a következtetésre jutunk, hogy igen, ez egy határozottan genetikailag kódolt génhiba a pasikban.

Természetesen nem az előbbiekben említett őszinteségi kényszerbetegségben szenvedő egyedekből kell kiindulni, hölgyeim. Az általam megkérdezett urak többsége a diszkrét szemlélődés hívei, akik a nőiességet nem deréktól lefele stírölik, valamint a mell mérete sem lényeges számukra. Az arc szépsége tudja őket igazán megfogni (főleg, ha az mosolytól tündököl) és az ehhez dukáló belső én. Természetesen (mint ahogy nálunk is) a külső az első megfogó tényező, de a belső milyensége teszi fel az i-re a pontot. Ez utóbbi lényeges a szándékot illetően, miszerint egy éjszakás meghágnivaló kígyóbűvölők leszünk-e, vagy esetleg valamivel többek, mert első látásra a férfiak többségében szinte egyáltalán nem vetődik fel a komoly kapcsolat kérdése, viszont a szexuális együttlét lehetősége kivétel nélkül igen, mivel a pasiknál a látvány szexuális értelemben meghatározó, míg nálunk, csajoknál érzelmileg. Nem elemzik külön-külön az arc anyatermészet adta valódi „berendezési tárgyait”, hosszasan bámulva az orrot, a szemeket és az ajkak vastagságát.

 
  Küldés emailben || Kedvencek közé || Címlapra || Rovatra || Cikk vetítése || Cikk nyomtatása
Mi fog meg egy csajban? – Férfi vallomás
A nők bonyolultak. Állítják őuraságaink laza csuklómozdulattal. Na de mi a helyzet a bizonyos Y kromoszóma rejtelmeivel? Férfi szívországon innen és túl vezet göröngyös utunk a valóságig. Vajon mi kell egy pasinak?

Bevallom, jelen témával kapcsolatban rendesen meg lettem szorongatva. Kezdve azzal a kis aprósággal, hogy női mivoltomból nem egyszerű művelet hiteles publikációt kreálni a férfi igényekről. Beletörődve hátrányos helyzetembe gondoltam egy merészet és száguldó riporternek felcsapva csaptam le hímnemű interjúalanyaimra, akik igen jól állták a sarat. Bizony, sok férfivel készítettem rövidebb-hosszabb interjút az elmúlt egy hétben és a konzekvenciát levonva bátran mondhatom, hogy nem is olyan nyavalyások a pasik, mint ahogy azt mi, nők gondolnánk.

Már előző irományomban is említettem, hogy egy nő számára a férfi az erőt, a magabiztosságot jelenti, aki ebből következően védelmi funkcióval is rendelkezik. A mi erőnk egyik legfőbb forrása a nőiességünk, ami mágnesként vonzza az éhes férfi tekinteteket.

Na de vajon mit szúrnak ki rajtunk elsőként?

Bizonyára ismerős az érzés, mikor az utcán veled szembe jövő férfiak szinte levetkőztetnek a szemükkel. Vannak, akik biztos ami biztos alapon hátra fordulnak és a hátsó traktuson is tartanak egy rövid terepszemlét, és vannak, akik kommentet is fűznek a látottakhoz mellékelve szexuális tartalmú szándéknyilatkozatukat. Ez utóbbi tálalási forma - véleményem szerint kész röhej - elég gyakori jelenség az útkarbantartó - és rekonstruáló tevékenységet meglehetősen csekély aktivitással végző úriemberek körében. Ilyenkor gyakran sajnálatos módon arra a következtetésre jutunk, hogy igen, ez egy határozottan genetikailag kódolt génhiba a pasikban.

Természetesen nem az előbbiekben említett őszinteségi kényszerbetegségben szenvedő egyedekből kell kiindulni, hölgyeim. Az általam megkérdezett urak többsége a diszkrét szemlélődés hívei, akik a nőiességet nem deréktól lefele stírölik, valamint a mell mérete sem lényeges számukra. Az arc szépsége tudja őket igazán megfogni (főleg, ha az mosolytól tündököl) és az ehhez dukáló belső én. Természetesen (mint ahogy nálunk is) a külső az első megfogó tényező, de a belső milyensége teszi fel az i-re a pontot. Ez utóbbi lényeges a szándékot illetően, miszerint egy éjszakás meghágnivaló kígyóbűvölők leszünk-e, vagy esetleg valamivel többek, mert első látásra a férfiak többségében szinte egyáltalán nem vetődik fel a komoly kapcsolat kérdése, viszont a szexuális együttlét lehetősége kivétel nélkül igen, mivel a pasiknál a látvány szexuális értelemben meghatározó, míg nálunk, csajoknál érzelmileg. Nem elemzik külön-külön az arc anyatermészet adta valódi „berendezési tárgyait”, hosszasan bámulva az orrot, a szemeket és az ajkak vastagságát.

Természetesség? Stop! A félreértések elkerülése végett nem a smink ellen beszélek, pusztán kommentálni kívánom a férfiak természetes, valódi mellekhez fűzött méltányát; őket idézve: „Mégis csak az igazi az IGAZI”. A test egésze nem utolsó szempont és ennek kapcsán bizony igaz a közkedvelt mottó: „Egy nőn legyen mit fogni!”

Ezt a látványt testünk vonalát kiemelő csinos ruhadarabbal tudjuk kihangsúlyozni. És mikor a legszemrevalóbb egy nő a férfi számára? Ha csinos. És ez a kulcsszó!

Mindig is foglalkoztatott a kérdés: mennyire múlja felül a belső érték a külső - általunk (női szemmel) negatívan ítélt - elemeket. Eszerint egy duci csajszi kedvessége, egyénisége, „jófejsége” mennyire tudja elvonni az esetlegesen megbotránkozó pasi tekintetét az átlagosnál kicsivel méretesebb testrészeiről. A válasz sajnos nem túl bíztató. Mint ahogy említettem, az a nő, aki a külsejével megfogta őket, szexuálisan is megindít valamit bennük. Ha a külső nem éri el a kellő hatást, akkor sajnos a krapekok nem adnak lehetőséget a belső megismerésére. Na de nem minden a külső! „A részeg nőnél nincs taszítóbb látvány.” - ez volt alanyaim egybehangzó, hangsúlyos véleménye. Hiába a számukra hibátlan vagy optimális külső, ha a belső egy szellemi-erkölcsi használt zokni látványát idézi. Ilyenkor hangzik el az „egy patront megér” szöveg. Ezen a téren a krapekok annyira nem finnyásak. A szexhez végső soron nem igazán verbális kommunikáció szükséges, és ha a csaj csak erre a célra adja magát, akkor nem kell sokat babrálni a hódítással. Azonban ha egy nő nehezen hagyja magát meghódítani, az egy megbecsülni való gyöngyszem, és minden megkérdezett pasi úgy gondolja, hogy „ilyenből már sajnos nagyon kevés van.” Érdemes kicsit megnövelni a várakozási időt , mert ekkor derül ki, hogy valójában mekkora dugóbajnok a szenyor (rosszabb esetben).

 
Lényeges, hogy nem kell jobbnak mutatnia egy csajnak magát, mint amilyen. Nem kell erőszakkal poén mirigyeket termelni és legfőképpen nem kell átvenni a hatalmat a hétköznapokban egy férfi felett, mivel a férfiakat valahol boldogítja az „én, mint domináns hím” tudata. Ahol gyakorolni lehet az uralmat hölgyeim, az az ágy. Végül talán az is kiderül, hogy mennyire sikerült azonosulni a pasi képzeletében megjelenő erotikus női képpel és annak viselkedésével, de addig is: Magabiztosság gyakorlás emelt szinten!

http://www.netnap.hu/szex_szerelem/4520/